Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Vajda János 1876 Húsz év mulva Teljes szövegű keresés Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül - Mult ifjuság tündér taván Hattyúi képed fölmerül. És ekkor még szivem kigyúl, Mint hosszu téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen...
A nyitó képben megjelenik a Montblanc, Európa legmagasabb hegyóriása (Franciaország határán emelkedik az Alpok csúcsai fölé, neve "fehér hegyet" jelent). Az 1. strófában azt látjuk, amint a csillagok közé emelkedő havas csúcsa fenséges magányban dacol a természet erőivel: Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. A vers tehát a Montblanc-hasonlattal kezdődik (az első sor "mint" hasonlító kötőszava már a 3. sorra ural, a jelkép értelmére). A hegy monumentális képe a nagyságot, a fenséget, a büszkeséget, a ridegséget és a magány szomorúságát sugározza. A mozdulatlanságba dermedt jég a lírai én lelkiállapotát jelképezi: szíve fagyos, szenvedély nélküli, érzelmekre már nem képes. A 3. sor – " Csöndes szívem, többé nem ég ", ahol a "csöndes" állítmány és nem jelző! – dallama lassúbb a spondeusok miatt, és erős érzelmi-hangulati nyomaték esik rá. Az "újabb" jelző és a tagadószavak ("nem árt se nap, se szél", "többé nem ég", "nem bántja") azt fejezik ki, hogy a csillagok közé nyúló jeges, fagyos hegyóriás képtelen felolvadni, ami a szenvedélymentesség jelképe.
"De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül Múlt ifjúság tündér taván Hattyúi képed fölmerül. " Vajda János: Húsz év múlva Mint a Montblanc csúcsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakán Hattyúi képed fölmerül. És ekkor még szívem kigyúl, Mint hosszú téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen…